Baka István
1948 - 1995
Vadszőlő
Arszenyij Tarkovszkij emlékének
Mint házfalat a vadszőlő, befut.
És összetart az emlékezetem;
Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég –
Akkor nyitom, ha becsukom szemem.
Ha kifelé bezárul minden út,
Itt legbelül lesz tágasabb a tér:
Puszták, hegyek, melyekre úgy borul.
A menny, mint kozmikus lapulevél
Felkél a Nap s lenyugszik, városok.
Sötét utcáin árnyak kóborolnak:
Mind ismerős, és náluk, aki él,
Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.
Ki megszólított egykor, már örök
Megszólitás és ifjuság marad,
Míg össze nem roppannak falaim
Vadszőlő-terhű életem alatt.
Baka István a magyar líra kiemelkedő képviselője. Fájdalmasan korai halála ellenére is életműve teljes,
költői világa lenyűgözi az olvasót. Méltó helye van József Attila, Vörösmarty Mihály égi társaságában.
E kis kötet kedvcsináló a Baka-versekhez, egyfajta Bevezetés a Baka-univerzumba. Halálának huszonötödik
évfordulójára barátai és tisztelői osztják meg egy-egy Baka-vershez kapcsolódó élményeiket.
A rövid írások nem titkolt célja, hogy az olvasó kedvet kapjon a Baka-versek olvasásához, megismerje ezt a lenyűgöző világot.
„Nos, Mesterem fordult külön a férfihoz –, búcsúzzék el a várostól. Itt az idő!” – mondja Bulgakov Wolandja, mielőtt elindulnak a moszkvai Verébhegyről az örökkévalóság, a halhatatlanság felé.
Mi sem mondhatunk mást. „Itt az idő! Jó utat, Pista!”
Impresszum
Tartalom
Baka István Alapítvány hivatalos oldala
Baka István Emlékoldal
Baka István publikációi
Baka István versei a digitális térben
Műfordítások
Digitális Irodalmi Akadémia (Baka István)
